Mindig van lehetőségünk, választanunk kell. Ha nem változtatunk is választottunk. A nap nagy kérdése két lehetséges út közül melyik legyen az igazi számomra?  

Az első etap után, hogyan tovább?  Megyek  az óceán partján a Spanyol határig,  hiányos  sárga nyíl jelölést bevállalva? Másik opció, hogy Villa do Condeból eljutok Arcosig és így becsatlakozom a klasszikus Portugál Camino útvonalára, ahol a jelzésekkel nincs probléma, biztosan vezetnek.

Képzeletbeli mérlegbe elkezdtem pakolni az érzéseket, hol lesz súlyosabb. Óceán oldalán vagy a klasszikus útvonal erősödik meg pozitív belső hangom rezgésével.

Jó játék, jó gyakorlat. A cél Santiago, mind a két útról megközelíthető. Egyszer csak azt vettem észre Arcos, a biztonság. Elbúcsúztam átmenetileg az óceántól és elindultam a hegyek felé. Biztosan tudom számomra ez a helyes út, nincsenek kétségeim. A szívemet követem, innen tudom. A mai etap célállomása Barcelos lesz. Közel 30 km kell gyalogolnom.

Belső békém megtalálása, szívem kitárása, ez lesz a mai nap házi feladata.

Arcosba érve megszokott kék-fehér csempével borított templommal találkozom, majd  kastéllyal ami a XVIII. században épült.

Egy kávézóban frissen facsart narancslevet iszom. Itt ül egy zarándok aki útközben elhagyott, megkínál sós süteménnyel. Minden figyelmesség, kedvesség amit kapunk, vagy amit adunk energiát ad, lendületet a folytatáshoz. Az összetartozás, a közös cél amivel útnak indultunk segít tovább menni. Hagyom, hogy fölszáradjon az izzadság a homlokomról, élvezem a narancsital minden kortyát, szép az élet. Még bő 20 km van vissza a mai napból, egyszer csak el fog fogyni, nyugalom nem verseny mondogatom magamnak

.

Eukaliptusz erdőn keresztül folytatom az utam. Vizem alig van már, elnyomom magamban a szomjúság érzését, és az elhagyatottságot, magányosságot élem meg rövid ideig. Valahol olvastam, hogy „az idő csak akkor gyógyítja be a sebeket, ha könnyeimmel megtisztítom azt „Gyógyító fokozatra állítom magam”. Búcsút kell mondanom jó néhány kapcsolatomnak, olyanoknak amik már nem visznek előre, minden mulandó. Hirtelen ez a felismerés lett úrrá rajtam.

Megtanultam már évekkel ezelőtt, hogy nem hárítom át másra a hibákat, ez tesz erőssé és függetlenné. Az erdő közepén kis csoport jön létre rövid pihenő erejéig. Ki honnan érkezett, hová tart, meddig tervezi az aznapi etapját.

Aztán szétszéledünk és megy mindenki tovább a saját tempójában.

Mellém szegődik egy fiatal fiú. Szerintem Péter fiammal lehet egyidős, kiderül jól tippeltem. Gábrielnek hívják Torinóból , Olaszországból érkezett. Érzem, hogy egy üzenet, jel onnan föntről, figyelnek rám. Pár éve egy másik világba költözött nagybátyám Gábor, talán így üzen nekem. Hajrá, menjél csak tovább, mindig csak egy lépést.

Együtt érkezünk meg Barcelosba, keressük meg a zarándokszállást, valami végtelen nyugalom száll meg és járja át minden porcikámat.

1328 épült középkori híd mellé kiülünk, és most mutasd meg játékból ismert kézzel lábbal, konyha nyelven megértjük egymást.

Gábriel most veszítette el édesanyját, ez az út számára a sebek gyógyítására szolgál, titokban könnyeivel tisztítja. 

Rutinosan pakoltam a hátizsákomba , tudtam mi kell és mi felesleges .Egy évvel ezelőtt megtapasztaltam.

Egészen más érzés kerített hatalmába mint tavaly. Igen ez már a második, mintha nem is velem történne.

Kilépek a komfort zónámból, túl sokat kapaszkodtam a múltba, amely már nem válik hasznomra.

Gyakorlom a türelmet, kitartást, ez hozza el a sikert, és ez minden esetben így van.

Portó a kiinduló pont, Metróval kijövök a városból, átsétálok a Matosinhosi felnyíló hídon, az óceán illatát érzem.

A víz zúgása és a szél ami simogatja arcom kísérőim lesznek. A kékség végeláthatatlan mennyiségben összeolvad a horizonttal.

Tizennégy hónappal ezelőtt St.Jeanból az utam összehasonlíthatatlanul nehezebb volt.

Úgy élem meg mint extra ajándékot. Kiépített deszkapadlón lépkedek és látom a jelet, sárga nyíl segít, csak követnem kell.

Milyen jól jönne ez a jelzés a mindennapokban is.

Jó úton vagyok? Egyszer feltettem ezt a kérdést egy „Gurunak”. Visszakérdezett, hogy érzem magam? Mert ez a válasz a kérdésemre.

Tehát a sárga nyíl jelképezi a jó közérzetemet, biztonságot ad, ha ez nincs keresnem kell, vissza menni az utolsóhoz és figyelni hol nem vettem észre a következő jelzést.

Lehetőséget kaptam a fejlődésre, a negatív minták elengedésére. Kimerültem, mélyeket lélegzem, minden egyes kilégzéssel átnyújtok, egy aggodalmamat, haragomat vagy fájdalmas érzésemet az Univerzumnak.

Vágyaimra próbálok összpontosítani a félelmeim helyett.

Észre sem veszem már 22 km van mögöttem.

Vila Do Conde, az Idegenforgalmi irodában kapok térképet, szállás címeket. A hostel szobájából a kilátás csodálatos.

Az első etap kipipálva.

Hihetetlennek tűnik de ma van az a nap amikor elindulok.

ZARÁNDOKOK IMÁJA

Uram, légy az utazó társasága,

irányadója az elágazásoknál !

Adj neki erőt ,amikor elgyengül ,

védelmezd veszély közben,

oltalmazd az út során,

adj árnyékot a nap hevében,

világíts a sötétségben ,

nyújts vigaszt, mikor kedvét szegi

és szilárdítsd meg szándékában !

Amen

" Az első zarándok utat te csinálod meg magadnak , majd a második út csinál meg téged "  - mondja egy bölcs szerzetes.

Hihetetlennek tűnik de öt nap múlva elindulok a második zarándok utamra.

Végtelen kibeszélhetetlen boldogság érzése tölt el. Kellemes magával ragadó vibráló érzés.

Álmaimban mindig ott vagyok a Caminon , olyankor ismét átélem a szabadságot amit kaptam az út során és boldog a lelkem ,mert a belső békém a helyére kerül.

Biztonsági zónámból kilépve lesz lehetőségem fókuszálni az elengedésre , megbocsájtásra , változtatásra , az újra kezdésre ,a szeretet erejére. 

Hálás vagyok a támogatásért , segítségért , bátorításért , szeretetért amiben részem lehetett az elmúlt hónapokban.

Köszönöm mindezeket :

Gyerekeimnek Diának, Péternek és azok párjainak Vandának és Zolinak.

Testvéremnek , Anyukámnak.

Barátnőimnek , Andreának, Áginak, Évának ,Jucusnak, Gabinak, Petrának, Reninek , Verának, Zsuzsának .

Nem utolsósorban a fantasztikus TDT ZRT csapatnak.

Egy éve ,hogy ott lehettem az Óceánnál a világ végén. Még mindig hihetetlen ,ez valóban megtörtént ? Velem történt ?

Egy éve szeretném feldolgozni az élményt , olvashatóvá érdekfeszítővé tenni.

Egy éve "még mindig úton vagyok " mondta az egyik kedves tanárom a Werk Akadémián ahol kreatív szépírás tanulására adtam a fejem.

Egy éve tudom, van még hová fejlődnöm , de úton vagyok.

Behunyom a szemem és látom ahogy eltűnik a nap az Óceánba.

Eszembe jut ,hogy irigyeltem azokat a zarándokokat akik a világ végéről tovább indultak a Portugál Caminóra.

40 nap és indulok ismét.

Portóból közelítem meg Santiagót ,majd Muxia és Fisterra .

Végig a parti úton az Óceánt követve.

" Minden utat alaposan és tudatosan vizsgálj meg , és tegyél fel magadnak egy kérdést : " Van ennek az útnak szíve ? " Ha igen, akkor az út jó, ha nem ,semmi haszna. " ( Don Juan tanácsai ). 

Buen Camino  ( Jó utat )

Most már tudom meghívást kaptam a Caminora . Amikor megérkezett a meghívóm a nap 24 órájában velem volt ,ez kattogott a fejembe.

Folyamatosan csak az " útra " tudtam gondolni .

Igazából semmi indokom nem volt ,és mégis erős késztetést éreztem arra ,hogy 35 napon keresztül nomád körülmények között éljek és gyalogoljak , idegenországban ,nyelvtudás teljes hiányában ,műtött térddel .

Ez az érzés ami befészkelte magát a lelkembe ,nem hagyott egy perc nyugtot sem.

Olyannyira ,hogy egyszer csak ott voltam az El Caminon.

Felszabadító érzéssel vágtam bele , és tele voltam izgalommal .

Mindennap más várt rám ,hol óriási hegyek ,hol búzaföld ,majd végtelennek tűnő szőlősorok .

Időjárás teljes skáláját felvonultatta , hőségriadótól az ősznek megfelelő hőmérsékletig minden volt.

Délelőtt 10:00 és 18:00 óra között nem tanácsos kint lenni . Általában kora reggeli indulás esetén is 14:00 -15:00 óra között érkeztem a zarándokszállásra . Elviselhetetlennek éreztem a 10:00- 14:00  időpontot.

Hátamon a 8,5 kg zsákkal ,az ivóvíz hiányát is sikerült megélnem . Tűző nap ,sehol egy kis árnyék ahová behúzódhatnék .

Sikeresen megégetett a nap ,egyenlő volt az égési sérüléssel ,hiába kentem magam magas faktorszámú krémmel .

Szabadnak éreztem magam és Petőfi Sándor " Az Alföld " című versének egy sora jutott eszembe , " Börtönéből szabadult sas lelkem ......."

Szembesültem egy csomó jó és rossz tulajdonságommal amiről fogalmam sem volt .

Amikor jönni kellett haza  , boldogan elindultam volna ,hogy a Portugál utat is végig járjam ,minden porcikám tiltakozott ,hogy vége az útnak.

A mindennapok világába világába való visszatérés elégé elhúzódik időben nálam. 

Minden problémám szinte elmúlt , átértékelődött .

A zarándokok így köszönnek egymásnak " Buen Camino " azaz " Jó utat ! " .

Ez egy különösen csodálatos út volt.Hálásan köszönöm !

Szeretnék köszönetet mondani ismerőseimnek ,kollégáimnak , barátaimnak és családomnak ,hogy támogattak és biztattak 35 napon át .

Nélkületek nehezebb lett volna ,de veletek könnyebbé vált ennek az útnak a megtétele.Hálás vagyok érte .

Ezt a zarándok bizonyítványt állították ki Santiago de Compostela-ba  érkezésemkor ,latin nyelven íródott és bizonyítja ,hogy végig jártam Szent Jakab zarándok utat.

Megpróbáltam a lehetetlent és ami érkezett biztató üzenet az út során szerettem volna megosztani veletek. Maradéktalanul nem sikerült összefésülnöm mindent . Így a teljesség igénye nélkül megosztok veletek pár biztatást .

A Facebookon !!!!!!!!!!!!!

" Marcsikám! Sok sikert, és várunk vissza! puszi Klári

" Marcsi, visszavárlak én is és Fehérváron egy finom kávé mellett ünnepeljük meg a visszatérésedet! Ölellek és ezentúl a blogodat követem "

"Marcsika, a jó Isten legyen Veled, várunk vissza szeretettel a teleélmény tarisznyáddal. Vigyázz magadra, a híreket türelmetlenül várjuk felőled! Puszi, jó utat !"

"Veled leszünk lélekben"

"Jó utat Marcsi! Kíváncsian várom az élményeidet!"

"Hajrá Marcsi!!! Minden jót Neked! Vigyázz magadra !puszi:) "

"Veled leszünk! Puszi "

" Jó utat!:) "

"Kitartás! Sikerülni fog!!! " 

"Hajrá!!! Irigyellek nagyon " 

"Sikerülni fog! Várom a bejegyzéseidet. Puszi " 

"Könnyű és eseménymentes utat! nyomon követünk! szia! " 

"Jaj már vártam "

"és máris... "

" Wow! Hàt ott vagy!!! Ügyes !!! " 

"Marcsika, sokat gondolunk rád és szurkolunk nagyon, hogy minden terved jól sikerüljön ! Sok-sok nagyszerű élményt Neked ! "

" Buen Camino peregrinos! " 

"Hajrá Marcsika.) Király vagy !!!!  " 

"Hajrá! SIKERÜLNI FOG!!! " 

"Nagyon drukkolunk! " 

" Merre jàrsz Marcsika? Ma sokat jártàl a fejemben...vajon hogy bírtad a hegyeket? "

"De gyönyörű!!!!  " 

"Képzelem milyen jó levegőt szívsz ott fenn a hegyek között ! Nem látszol fáradtnak, sőt ! Marcsika csak így tovább, gyűjtögesd a gyönyörű fotókat, további jó utat ! " 

" Marcsi! Egyedül vagy, netán itt volt társad a nagy úton? Hogy készült ez a fotó? " 

"hajrá Marcsi! hogy bírod? " 

"A képeket elnézve gyönyörű a hely! "

" Igen, amiről írsz, hogy átértékelődik minden, állítólag erről szól az egész. De szerintem csak az érti, érzi, aki átéli mindezt. Én is vágyom a nagy útra, de még nem "értem" meg rá. Marcsi, amiről írsz, visszatükrözi az arcod. " 

"Szorító Neked Marcsikám! És küldök egy erősítő mosolyt! " 

"Marcsika!Mindig várom az új képeket!Csodás helyeken jársz!Puszi " 

"Sokan követünk Téged! Sok sikert! " 

"Nagyon sokat gondolok Rád! "

" Szia Marcsi! De jó látni, főleg vidáman. Sokat jársz a fejemben. " 

"Marcsikám!!Egy hős vagy!!És milyen vidáman gyalogolsz:Sok sok puszi! " 

" Csodalatos utat kivanok! " 

"Tudom, hogy a dolgok átértékeléséhez elengedhetetlem a magány, az egyedüllét. De mondd Marcsi nem félsz, amikor ilyen úttalan utakon vándorolsz? " 

" Igen, megértelek és elhiszem Marcsi. Milyen érdekes, ha egy idegen nagy utazását figyelném, nem érintene meg, de hogy te mesélsz róla, követhettem a készülődésedet, s most az utadat, egészen más, hiteles az egész, mint te magad. További jó vándorlást és lélekemelő " belsö" utat Marcsikám! " 

"Marcsika! Gondolok Rád "

"További jó utat,és őszintén mondom IRIGYELLEK!!! " 

" Fantasztikus vagy Marcsi!!! " 

"Na ez az! "

"Gyönyörű !!!!!!!!!!!"

"Romantikus ès felemelő egyben " 

" Nagyon jó vagy Marcsim! Nagyon sokat gondolok Rád " 

" Ügyes ! "

"Marcsikám! Minden elismerésem a Tied, vigyázz magadra, és VÁRUNK VISSZA!!! " 

"<span data-reactid=".13m.1:3:1:$comment10204033824703192_

Goethenek van egy csodalatos gondolata " Barmihez ,amit megtehetsz vagy megalmodsz ,fogj hozza . A mereszsegben zsenialitas ,ero es varazslat rejlik . "

Megerkeztem 2014. augusztus 06-an  a Szent Jakab-Katedralishoz .

Santiagoba a zarandok irodaban bemutattam a zarandok utlevelem ,amiben a pecsetek igazoltak ,hogy megjartam az utat . Ugynevezett zarandok - bizonyitvanyt azaz Compostelat kaptam .Latinul irodott es a nevemre van kiallitva.

A Ferencesek 100 evente specialis Compostelana-t adnak Szent Ferenc Santiago de Compostela-ba tett zarandoklatara emlekezve . Ez a bizonyos 100 ev ebben az evben van . Ennek is birtokosava valtam.

Autobusszal Finesterrebe utaztam.

A kozepkorban az emberek ugy gondoltak ,hogy itt van vege a vilagnak. Misztikus hely az ketsegtelen ,ez az Atlanti - Oceanba benyulo foldnyelv .

Kozepkori zarandok hagyomany , miszerint a zarandoklat alkalmaval viselt ruhazatot ,vagy annak egy reszet a vilagitotoronynal elegetik.

A helyes sorrendben vegrehajtott cselekedetek : furdes az Oceanban , ruhazat elegetese , majd pedig a naplemente megtekintese ,ez mind ahhoz a ritualehoz tartozik amitol masnap uj emberkent ebredunk fel.

we-kamera : www.costameiga.com/turismo/webcam.htm

Az Oceanba mar terdig bemereszkedtem ,nem a Szechenyi Furdo vizhomerseklete az biztos .

Szuletesnapomon holnap augusztus 09-en a vilagitotoronynal elegetek par ruhat amit viseltem a zarandoklasom soran .

Megnezem a naplementet . Mire bele lepek a eletem 60-dik eveben " ujja szuletek " :-)

Legalabbis mindent megtettem ,hogy ujja szulessek .

Azt biztosan tudom mar ,hogy Marai Sandor gondolatai  ( Fuves konyv -Arrol ,hogy mindig utkozben elsz . )

akar eszenciaja is lehetne a zarandok utamnak .

" Azt hiszed ,hazat epitettel ,s palyad buszke ormairol elegedetten szemlelheted a vilagot ?

Nem tudod ,hogy orokke vandor maradsz , s minden amit csinalsz ,az uton halado vandor mozdulata ?

Orokke varosok ,celok ,eletkorok es valtozasok kozott haladsz ,s ha megpihensz ,nem pihensz biztosabban , sem tartosabban mint a vandor , aki megtottyed az utszeli almafa arnyekaban egy felorara utkozben .

Tudjad ezt ,mikor terveket szovogetsz !

Utad ertelme nem a cel , hanem a vandorlas .

Nem helyzetekben elsz , hanem utkozben. "

Kedves László ismerősöm a Facebook-on kérdéseket tett fel .

Amit hálásan köszönök Neki, és úgy gondolom ha Őt érdekli valószínűleg más is kíváncsi rá.

Kérdései így szóltak:

• mikor kelek?
• mikor indulok?
• honnan eszem?
• napi rutinom?
• mi a legnagyobb meglepődésem?
• mi a legnagyobb örömöm?
• mi a legnagyobb nehézségem?

Most ezekre válaszolok :-)

Egy átlagos napom az El Caminon:

Személy szerint nem a reggeltől másnap reggelig tartom számon itt a napomat. Hanem zuhanyzástól - zuhanyzásig :-) Tehát megérkezem a szállásra és az aznapi élmények megkoronázásaként egy zuhanyzás, hajmosás fantasztikus örömet tud okozni. Folytatom a mosással, teregetéssel (8.5 kg a zsákom, tehát a ruhás szekrény otthon maradt) majd következik az élelem beszerzése. Főleg kis lélekszámú településen szállok, így ezek napi rutinnak tekinthetőek. Felszerelt konyhával általában minden szállás rendelkezik. Felkeresem a helyi kisboltot - ami valahol mindössze csak két polc leválasztva a kocsmából. Az aznapi menüt a választék alapján tervezem meg, illetve próbálok szendvicsnek valót is beszerezni. László javaslatára banánt mindig veszek, be is vált!

Majd megfőzöm, megeszem - ez utóbbi szintén fénypont tud lenni. Egy francia lánytól lestem el a tuti tippet: főtt tészta, paradicsomszósz, halkonzerv (laktató és tényleg finom!). Pár helyen a zarándok menüre is befizettem, de nem volt jó tapasztalatom...

A legtöbb szálláson van ingyenes wifi, ha nincs akkor keresek egy kocsmát ahol általában egy kóla/kávé elfogyasztásához wifi jelszót is adnak, szóval tudom tartani a kapcsolatot az otthoniakkal. Skype, Facebook, Gmail...

Ha maradt még bennem energia, akkor körbenézek az adott településen... Általában nem marad :)

A zarándokszállásokon este 10-kor van villanyoltás, az emberek többsége már reggel 5-kor felkel, ahogy én is. Kényelmesen megreggelizek, gyógyszereket beveszem, lábamat vastagon bekenem szarvasfaggyúval. A hátizsák összepakolásában egyre rutinosabb vagyok, 6 óra körül pedig már indulok is.

Főleg a terepviszonyoktól függ meddig bírom, volt hogy 28km-t is megtettem egy nap kisebb pihenők beiktatásával. Egyszer előfordult, hogy a kijelölt cél előtt 5km-rel mintha betonba öntötték volna a lábam, és úgy éreztem nincs tovább...

És kezdődik minden elölről... :)

Örömöm mi volt? Sok-sok örömteli pillanat közül egyet emelnék ki:

Fáradtságtól összerogyva ültem egy padon, mozdulni se tudtam, csak néztem ki a fejemből. Egy házaspár (kubai feleség - belga férj) és egy fiatal angol lény közrefogtak, elvették a hátizsákom, felhívták a legközelebbi szállást ahova el is kísértek. Ott közösen üdítőztünk, a kubai hölgy kezembe nyomott egy Szűz Máriás medált, mondta az úton vigyázni fog rám - mindenki szeméből folyt a könny. Megöleltek egyenként és jó utat kívántak, majd úgy búcsúztak mintha már ezer éve ismernénk egymást - pedig láttuk egymást először.

Nehézség?

Érdekes módon a nyelvtudás hiánya nem okoz nehézséget, sokkal inkább az, hogy kegyetlenül leégett a bőröm a napon.

Lassan kezdődik a visszaszámlálás, úgy érzem nekem valami új dolog van készülőben.

Ma Leon-ba erkeztem.

Santiago elott az utolso nagyvaros . Kr.e.68-ban romai katonak alapitotta vedelmi pont ,aztan katonai kozpont lett. A varos neve a latin " legio " szobol ered , ami veletlenul megeggyezik az oroszlan szoval is.

Na es szinten az oroszlan jegyeben szulettem.

Minden nap tartogat valamit ,amin mindig elgondolkodom mit akarnak vele tanitani nekem.

Aztan megfejtem ,es a megfejtes adja azt a felszabadito erzest ,hogy most gyakorlom az elengedest ,es mint egy lufit  szelnek engedem.

Konnyebb is a lelkem mindjart.

Kati baratnom irt, es egy meset idezett ,ami korulbelul igy szolt. Nem szo szerint irom ,emlekezetbol.

Mind a ket kezemben egy- egy ko van . Ajandekot tartogat az ut nekem ,csak ugy tudom elfogadni az ut ajandekat ha az egyik kezembol a kovet leteszem.

Nem konnyu az ajandekot elfogadni ,mert nem is ertem miert ,annyira tudok ragaszkodni mindenhez ,johoz is roszhoz is.

Terveim szerint 14 napot szanok arra ,hogy leerjek Santiago de Compostela-ba, igy ha matematikazom napi 21 km atlagot kell gyalogonom ami a 34 -hez kepest nem rosz .

Termeszetesen nem rohanok csak lazan ahogy jol esik. Ezert kell koran elindulnom ,hogy annyira ne csuszak

bele a forrosagba.

Mert forrosag az van .Sikerult rak vorosre ,csikosan le egnem. Ami igen fajdalmas is .Most hosszu ujjuban folytatom amit  itt Leonba beszereztem.

Valahol valamikor valami ilyesmit olvastam ,es ez jutott most eszembe.

Fogalmam sincs rola ,hogy milyen eros vagyok ,egeszen addig amig nincs mas valasztasom mint ,hogy eros legyek.