Kedves László ismerősöm a Facebook-on kérdéseket tett fel .

Amit hálásan köszönök Neki, és úgy gondolom ha Őt érdekli valószínűleg más is kíváncsi rá.

Kérdései így szóltak:

• mikor kelek?
• mikor indulok?
• honnan eszem?
• napi rutinom?
• mi a legnagyobb meglepődésem?
• mi a legnagyobb örömöm?
• mi a legnagyobb nehézségem?

Most ezekre válaszolok :-)

Egy átlagos napom az El Caminon:

Személy szerint nem a reggeltől másnap reggelig tartom számon itt a napomat. Hanem zuhanyzástól - zuhanyzásig :-) Tehát megérkezem a szállásra és az aznapi élmények megkoronázásaként egy zuhanyzás, hajmosás fantasztikus örömet tud okozni. Folytatom a mosással, teregetéssel (8.5 kg a zsákom, tehát a ruhás szekrény otthon maradt) majd következik az élelem beszerzése. Főleg kis lélekszámú településen szállok, így ezek napi rutinnak tekinthetőek. Felszerelt konyhával általában minden szállás rendelkezik. Felkeresem a helyi kisboltot - ami valahol mindössze csak két polc leválasztva a kocsmából. Az aznapi menüt a választék alapján tervezem meg, illetve próbálok szendvicsnek valót is beszerezni. László javaslatára banánt mindig veszek, be is vált!

Majd megfőzöm, megeszem - ez utóbbi szintén fénypont tud lenni. Egy francia lánytól lestem el a tuti tippet: főtt tészta, paradicsomszósz, halkonzerv (laktató és tényleg finom!). Pár helyen a zarándok menüre is befizettem, de nem volt jó tapasztalatom...

A legtöbb szálláson van ingyenes wifi, ha nincs akkor keresek egy kocsmát ahol általában egy kóla/kávé elfogyasztásához wifi jelszót is adnak, szóval tudom tartani a kapcsolatot az otthoniakkal. Skype, Facebook, Gmail...

Ha maradt még bennem energia, akkor körbenézek az adott településen... Általában nem marad :)

A zarándokszállásokon este 10-kor van villanyoltás, az emberek többsége már reggel 5-kor felkel, ahogy én is. Kényelmesen megreggelizek, gyógyszereket beveszem, lábamat vastagon bekenem szarvasfaggyúval. A hátizsák összepakolásában egyre rutinosabb vagyok, 6 óra körül pedig már indulok is.

Főleg a terepviszonyoktól függ meddig bírom, volt hogy 28km-t is megtettem egy nap kisebb pihenők beiktatásával. Egyszer előfordult, hogy a kijelölt cél előtt 5km-rel mintha betonba öntötték volna a lábam, és úgy éreztem nincs tovább...

És kezdődik minden elölről... :)

Örömöm mi volt? Sok-sok örömteli pillanat közül egyet emelnék ki:

Fáradtságtól összerogyva ültem egy padon, mozdulni se tudtam, csak néztem ki a fejemből. Egy házaspár (kubai feleség - belga férj) és egy fiatal angol lény közrefogtak, elvették a hátizsákom, felhívták a legközelebbi szállást ahova el is kísértek. Ott közösen üdítőztünk, a kubai hölgy kezembe nyomott egy Szűz Máriás medált, mondta az úton vigyázni fog rám - mindenki szeméből folyt a könny. Megöleltek egyenként és jó utat kívántak, majd úgy búcsúztak mintha már ezer éve ismernénk egymást - pedig láttuk egymást először.

Nehézség?

Érdekes módon a nyelvtudás hiánya nem okoz nehézséget, sokkal inkább az, hogy kegyetlenül leégett a bőröm a napon.

Lassan kezdődik a visszaszámlálás, úgy érzem nekem valami új dolog van készülőben.